Állatstílusok

A szerzetesek egykor a hegyekben és vadonokba is gyakoroltak, ennek köszönhetően volt alkalmuk megfigyelni, hogy az állatok minek köszönhetik ügyes mozgásukat. Így, őket utánozva kidolgozták saját technikájukat.
Minden állatstílusnak, minden egyes mozdulatnak megvan a maga magyarázata és kiválósága. Ezért ezek elsajátításához a tanítványoknak hét, nyolc, vagy akár tíz év gyakorlásra és tapasztalatra is szüksége van.
Az állatstílusok tanulása közben nemcsak az állat külső mozgását kell figyelni, hanem meg kell ismerni az állat belső tulajdonságait is. Ezek a mozdulatok nincsenek kőbe vésve, a gyakorló bizonyos elemeket saját ízlése szerint alakíthat. Mindegyiknek megvan a funkciója: a sárkánystílus a szellemet, a kígyó a chit, a leopárd a csontokat, a tigris pedig az erőt fejleszti.
Öt alap állat stílus van: sárkány, tigris, leopárd, kígyó és daru. Az ember is öt lényeges dologból áll: szellemből, csontból, erőből, chiből és inakból. Ezeket a dolgokat kell összhangba hozni, és hatásos egységgé kell egybeolvasztani, olyan formában, hogy a keménynek és a lágynak, belsőnek és külsőnek, a jin és jangnak, a lényegesnek és lényegtelennek a szintézise is megteremtődjön.

 

Az öt alap állatstílus elsajátítása szívós kitartást és állhatatosságot kíván, de ha sikerült, a test erőssé, a végtagok gyorsakká, a tekintet élessé válik, és a bátorság is megnő.

 

  • Sárkány. A sárkány stílus a szellem művelését képviseli. Erőre itt nincs szükség. A chi a köldöktájékra összpontosul, a test pedig könnyed és eleven marad. A vállak legyenek egyensúlyban, az öt központ (a szív, a két tenyér és a két láb) szimmetrikus kapcsolatban álljon egymással. A mozgás a levegőben úszó sárkányéhoz hasonlatos, ami minden irányba képes mozogni.

  • Tigris. A tigris stílus az erőt képviseli. "Légy erős, és tartsd a vállaidat és törzsedet szilárdan. Engedd, hogy a tested emelkedjen és süllyedjen, amikor chi-d kering, és tartsd nyitva a szemeidet". Ez a mozgás hasonló a dühös tigriséhez, amikor a fák közül kiugrik.
    Legtöbbször kemény külsőerős küzdelmi megközelítést alkalmaz, amely erővel reagál az erőre, és nagy valószínűséggel megbénítja vagy megöli ellenfelét a kontratámadás során.

  • Leopárd. A leopárd stílus a csontokra ható gyakorlást képviseli. Bár a leopárd nem néz ki olyan félelmetesnek, mint a tigris, nagyobb erőkifejtésre képes. Mivel szeret ugrani, a törzse és az alsó végtagjai erősebbek, mint a tigrisé. "Hajlítsd be az ujjaidat. Hogy majdnem ökölbe legyenek szorítva, légy erős és mély lovaglóállásból süllyeszd és emeld a testedet".

  • Kígyó. A kígyó stílus a chi kimunkálását példázza. A kígyó chi-je egész testét elárasztja úgy, hogy amikor valamihez hozzáér, puhának tűnik, ami nélkülözi az erőt. Valójában azonnali erőkifejtésre képes, úgy, mint a legerősebb ember. A régi mondás szerint: "A legjobb acélt, mint kötelet lehet a cölöp köré tekerni". Ez példázza ezt a stílust. Az egész test állandó mozgásban van, lágy, de mégis erős, hajlékony, de mégis szilárd. A két ujjat úgy használják, mint a kígyó nyelvét.

  • Daru. A daru stílus az inak gyakorlását mutatja be. Az inak a lábakból erednek, de a szellem áthatol a testen. A vállakat mindig lazán kell tartani, és a lábak, kezek harmóniájára ügyelni kell. Az akaratnak nyugodtnak kell lennie, a tudat pedig a távolba irányul.

  • Saskarom. Az északi Shaolin Kung-fu leglátványosabb és legerősebb stílusa. Részben a külharcra és a gyakori magas rúgásokra épül.

  • Fehér daru. A Fehér Daru a Kung-fu stílusok közül a legszebbnek és legelegánsabbnak tekinthető. Mindössze 140 éve került Közép és Dél Kínába miután Tibetben fejlesztették ki a Ming dinasztia idején.


  • Imádkozó sáska. A rovar, amely elülső lábait úgy tartja, ahogyan az imára kulcsolt kezeket szokás tartani, a legnagyobb tiszteletnek örvend az egész kínai harcművészetben. 340 évvel ezelőtt Wang Lang Kung-Fu mester fejlesztette ki. Három fő kategóriát hozott létre: az első a Peng Pu, amely az ellenfél megütését és egyensúlyvesztésbe való húzását jelenti. A második a Lan Tseh, amely az ellenfél erejének felhasználása, visszafogása vagy csökkentése. A harmadik a Pa Tsou, amely a kegyelemdöfés, a nyolc könyöktámadás.

  • Majom. A Hou Chuan, majom irányzat elsajátításához speciális képességek szükségesek. A majom iskolához tartozó küzdők általában kis termetűek, hajlékonyak és olyan képességekkel rendelkeznek, mint egy jó talajtornász. Ez előfeltétel, erre épül rá a többi harci elem. A küzdő gyakran egészen a földre kuporodva várja a támadást, ami elől a talajon elbukfencezik, félrehemperedik, miközben pontos rúgásokat, ütéseket ad le támadójára. A talajon való elgördülés, földre lapulás megzavarja az ellenfelet, nem tud a szokott módon támadni, a majom rendszerű küzdő viszont akkor érzi magát elemében. Mozgása gyors és kiszámíthatatlan, megtanulásához viszont nem elegendő a sok gyakorlás és türelem, hanem alkati adottságok is szükségesek. Egyetlen fegyver, a körülbelül emberhosszúságú bot használata tartozik még az iskola ismeretanyagához. Használata több ember ellen is megfelelő védelmet tud nyújtani akkor is, ha azok egyéb eszközökkel vannak felfegyverkezve. A bottechnikára ugyanazok a jellemzők, mint a majom iskola pusztakezes küzdelmi módszerére: a szokatlanság és az akrobatika.