A hagyomány szerint a csan iskolát egy Bodhidarma nevű szerzetes hozta Kínába az 5-6. században, több száz évvel azután, hogy a kínaiak megismerkedtek a buddhizmussal. A legenda szerint Bodhidarma egy dél-indiai brahmin családban született, és Vu-ti császár uralkodása idején vándorolt be Kínába. A császárral való találkozása után a Shaolin-kolostorhoz ment, ahol 9 évig meditált szakadatlanul, a csupasz falat nézve. Meditációs technikáját őrizték meg követői, a csan pátriárkák. Az első történetileg is bizonyítható pátriárka a hatodik, Hui-neng volt. Az ő idejében (7. sz.) két csan iskola vetélkedett egymással Kína északi és déli részén. Az északi iskolát Sen-hsziu vezette, az ötödik pátriárka egyik tanítványa. Azt hirdette, hogy a megvilágosodás csak fokozatosan érhető el. A déli, Hui-neng iskolája ezzel szemben a hirtelen megvilágosodást elősegítő technikák pártján állt. Jó ideig ellenségeskedés folyt az eltérő nézetek miatt, Sen-hsziu még száműzni is akarta vetélytársát. Ám a déli iskola erőteljes és gazdag védelmezőkre talált, ugyanakkor Hui-neng visszavonult Dél-Kínába és ott halt meg, állítólag lótuszülésben. A két vetélkedő fél halála után az északi iskola végképp háttérbe szorult, és Hui-nenget tekintették a későbbiekben a csan hagyomány örökösének. Tanításának radikális újítása, hogy elveti az ésszerű tudatot, szerinte azt föl kell cserélni azzal, ami fölötte áll az ésszerűségnek. Ez a képesség születéstől benne rejlik minden emberben, de csak a megfelelő gyakorlatokkal lehet felszabadítani. Ennek egyik módja a rendkívül érdekes kung-anok-ra (kóanok) tett megfejtési kísérlet. Ezek olyan rövid talányok, melyek értelmét pusztán logikai elemzéssel lehetetlen megfejteni. Egyfajta intuíció révén lehet őket megérteni, melyek közelebb visznek a tudat megértéséhez.
A kínai buddhista kolostorokban naponta kétszer, reggel és este tartanak közös imát. A szertartás alatt buddhista szent szövegeket recitálnak, harangokat kongatnak, illetve a fahalnak nevezett tárgyat ütik ütemesen. A reggeli ima hajnal fél ötkor kezdődik, és kb. egy órán keresztül tart. Az esti szertartás délután négykor veszi kezdetét. Először azért imádkoznak, hogy minden lény Amitábha Buddha tiszta földjén szülessen újjá, majd elmondják az Amitábha Buddhát dicsőítő szútrát. Ezt követően a szerzetesek Amitábha Buddha nevét recitálva megkerülik a szentély központjában elhelyezkedő buddha-alakokat. A szertartás végén az ima közben keletkezett valamennyi érdemet felajánlják a lényeknek, majd a kolostor védőistenéhez imádkoznak. Ne gondoljuk, hogy a szerzetesjelöltek csak a harcművészetekben jeleskednek. A Shaolin templomból származó hagyományos kínai orvoslásból eredeztethető akupunktúrát, akupresszúrát, Qi-gung masszást is elsajátítsák.
Ha két Shaolint gyakorló ember találkozik, akkor úgy köszönnek, hogy Ni hao, vagy pedig Amitábha.
A csan hagyománnyal némiképp ellentétben, Amitabha kultusza a hangsúlyt arra az erőre helyezi, melyet ez a buddha fejt ki a szenvedő lények érdekében. 402 körül, Hui-jüan rakta le alapjait, mikor követőivel együtt azon könyörögtek Amitábha szobra előtt, hogy a nyugati paradicsomban szülessenek újjá. Ez egy olyan föld, ahol istenek és halhatatlanok laknak, virágzó kertek és csobogó patakok borítják. Ez a kép sokkal kézzelfoghatóbb vallási célt adott azoknak a néptömegeknek, melyeknek a csan irányzat gondolatai túlságosan elvontak voltak. Az iskola célja, hogy a hívő a Tiszta Földön (Csing-tu) szülessen újjá. Ehhez elegendő, hogy valaki sokszor ismételgesse Amitabha (A-mi-to-fo) nevét.
A Shaolin Kung-Fu szellemi hátterét a csan buddhizmus adja. A név a szanszkrit dhjána (elmélyedés) kínai megfelelője. Az iskola a meditációra helyezi a fő hangsúlyt. A megvilágosodást sosem a jövőben keresi, hanem az itt- és most-ban. Ezért alapvető fontosságú a jelenre koncentrálni. A csan hagyomány a munkát az élet szerves részének tekintette és kiemelte annak nevelő szerepét a kolostori szabályzatokban. A személyes megértést előnyben részesíti a tanulással szemben. Ennek az irányzatnak a kialakulását egy a VI. században Kínába érkező indiai szerzeteshez kötik, akit a csan első kínai pátriárkájának neveznek (28. indiai pátriárka). Bodhidharma (Da Mo) 526-ban érkezett Kínába, ahol akkoriban Vu császár uralkodott, aki nagy pártfogója volt a buddhizmusnak. A császárral való találkozása után északra ment, a Song-shan-ban lévő Shaolin kolostorba. Az apát azonban nem akarta beengedni, ezért Bodhidharma a közeli barlangban talált menedéket. A legendák szerint kilenc évet töltött itt el meditációval, melynek nyomai ma is láthatóak a barlang falán (átható pillantása lyukat fúrt a kőbe). Egyszer elaludt meditálás közben, és emiatt annyira mérges lett magára, hogy kitépte szempilláit. Azon a helyen, ahol eldobta őket, teacserjék nőttek ki a földből. Halála után a tisztség tovább hagyományozódott, majd az ötödik pátriárkát követően egy déli és egy északi ág alakult ki. A déli iskola vezetője Hui-Neng lett, aki a hirtelen megvilágosodást és a tudat igazi természetének megértését hangsúlyozta.
Másnap a Pátriárka titokban ellátogatott hozzám és mikor látta, hogy felismertem tudatom igazi lényegét, átadta nekem a Tant. Így váltam a hirtelen megvilágosodás iskolája tanainak örökösévé, s kaptam meg a köpenyt.