Az aranyharang stílus a bőr, az izmok, és a csontrendszer megedzését célozza, és lehetővé teszi az ütések fájdalommentes elviselését, és a tünetmentességet. Gyakorlása révén azonban nem csak a keményebb testrészek (csont, izom) edzhető meg, hanem az érzékenyebb porcok, érfalak és idegvégződések is. Ez a stílus alapvetően védekező jellegű, és nagyon energia-igényes, de aki ezt elsajátítja annak semmitől sem kell tartania!
Ez a stílus az életpontok módszere. Az egyik legtitkosabb és legmisztikusabb kínai művészet. Az anatómián, az akupunktúrán és az akupresszúrán alapul, vagyis az emberi testen található több száz életpont ujjakkal való támadása. A gyakorlásához erős de laza ujjak kellenek és természetesen az életpontok helyének, változásainak, és a rájuk mért energia nagyságának ismerete.
A Chin Na mintegy 370 évvel ezelőtt alakult ki a Ming dinasztia idejében. Ennek a művészetnek az elemei gyakorlatilag a Kung-Fu minden ismert rendszerében megtalálhatók.
A gyökerei az ősi birkózásra és a Tien Hsueh-re nyúlnak vissza. A Chin Na-t a letartóztatásra és őrizetbe vételre fejlesztették ki. A rendszer az izületek megfogását, csavarását és rögzítését hangsúlyozva alkalmaz rövid rúgásokat és ütéseket is.
A 200 éves múlttal rendelkező Déli Ököl a legerőteljesebb kínai stílus. Jellegzetesen támadó jellegű irányzat mégis igen nagy gondot fordít a hatékony védekezésre. A Hung Gar Chuan Buddha tanításait akarja röviden összefoglalni: "Edzette önmagát, hogy elkerülje a másokkal való visszaélést, majd azt kívánta, hogy bár mindenkinek derűsen békés szelleme lenne, amiből az következne, hogy békében élnének a többiekkel."
Ez egy rendkívül megtévesztő küzdelmi technika, amely a támadót túlzott önbizalomba ringatja a látszólagosan koordináció nélküli botladozással, és támolygással. Ez egy ravasz stílus, amely igen hatékony a mit sem sejtő ellenféllel szemben.
Ez rendkívüli agresszív rendszer, amely villámgyors ütésekkel mért támadásokat alkalmaz az ellenfél legyőzésére. Nagy hangsúlyt helyez a kitérő és megtévesztő lábmunkára.
Déli külső irányzat Taoista szellemi alappal rendelkezik. A mozgásrendszere a kis távolságra épül, amelyből kifolyólag az ütésekre helyezik a hangsúlyt. Ez egy erőcentrikus stílus, az ütéseket nagy erővel robbanásszerűen hajtják végre, általában nyitott kézzel, ujjheggyel, vagy alkarral.